Ki ne hallott volna Thészeusz történetéről?
Az ember aki páratlan erejével legyőzte a minotauruszt, majd az aranyfonállal -amit a szerelmétől kapott- kitalált a labirintusból. Az izmok ereje, és az emberi logika tökéletes kombinációja.
Nos, ez a blog nem az ilyen csodatörténetekről szól. Még csak hasonlóakról sem. Azért találtam ezt a nevet, mert valahogy emlékeztet arra, amit gondolok az életről. Hogy minden történetnek meg van a tanúlsága, minden ókori fiktív, vagy valós személyről szóló történet tanít, tapasztalatot ad át. Az egyenességről, az erkölcsről, hogy talán a jó úton kellene haladni. Elgondolkodtat. Sajnos ezt csak félig felnőtt fejjel kezdtem el komolyan venni. Tehetséges voltam fiatalon az élet számos részén, de kis túlzással kijelenthetem, hogy nem vittem szinte semmire. Kreativitásom viszont noha megkopott, megmaradt. Csiszolni akarom, írni akarok és remélem ez majd másoknak is tetszik. Thészeusznak a bloghoz nincs köze, nem vagyok sem mitológus, sem U.F.O. szakértő, nem járok biológia szakra az ELTE-n. Nem kívánok a tövábbiakban róla írni, és kérlek ne gyertek azzal hogy a Blog címe félrevezet. Na hadd szóljon!
/Ja, fonetikusan és néhol hibásan írok. Who care's?/
